2017. május 12., péntek

Nagymamasági történetek I. rész

A "Hogyan születnek a nagymamák"  című írásom sikerén felbuzdulva, úgy gondoltam hogy közzéteszek néhány vidám történetet az unokavárás időszakából. És majd lesz nem vidám is....
A mostani történet azokról a mozzanatokról szól, amikor az ember csodaszépet, csodajót akar, a legszebbet, a legjobbat, és nem jön össze...:

Az ember lánya amikor nagymama lesz, szeretne mindent megadni a drága unokának, és persze mindenből a legjobbat, legszebbet.
Persze az élet néha keresztülhúzza a törekvéseket.
Nem történt ez másképp nálam sem….
1. Első mozzanatként hímezni szerettem volna neki. Vettem két frankó fehér bodyt, egy csomagban voltak, így kedvezőbb árral.
Nosza nekiveselkedtem a hímzésnek, és természetesen nem sikerült. Tök jó minta, aranyos, meg minden, de a gépem azt mondta, hogy ő ezt nem szeretné.
És mivel én erősködtem, ezért olyan hibákat produkált amiket előtte sosem.
Amikor láttam, hogy nem vállalható a dolog, lekapcsoltam a gépet, és pihentettem az ötletet.
Kb. két hét múlva újra próbálkoztam. Persze közben hímeztem ezt-azt, nem volt semmi gond.
Nosza, második body, második hímzés, második remény, de az eredmény sajnos ugyanaz.
Itt volt az a pont, amikor lemondtam a bodyra hímzésről.



2. Kötés
Természetesen kötni is szerettem volna a kicsi bébinek kicsi kocsikabátot, hófehéret, tündérszépet, csajosat.
Volt néhány apró probléma: a fonal, mint kiderült nem hófehér, a mintát több alkalommal elrontottam, az ujja szűk lett és hosszú, a nyaka meg kifejezetten ronda. Úgyhogy az egész itt dekkol, bontásra várva, mert ez sem vállalható.
3. Kötés újra
Tuti fonal, tuti, minta, jó méret. Aha…csak nem 1 hetes babának, hanem 3 hónaposnak.
Tuti rózsaszín kabátka itt dekkol a bontani való tört fehér mellett. Össze kell varrni, masnit tenni bele, de minderre van három hónapom.
4. Hímzés újra
Gondoltam készítek egy gyönyörséges levegőztetőzsákot a bébinek. Szülők kedvenc színével, kedvenc mintájával. Hát…nagyjából összejött.
Szóval kiszabtam a zsákot, nem is maradt több anyag. Nekiálltam hímezni rá a baglyos mintát.
Én szerettem volna, csak a masina nem. Ugyanazok a hibák voltak, mint előtte pár hónappal a bodyn. Totálisan összeestem, mint a tojáshab. Annyira akartam, annyira jó lett volna, és annyira rusnya lett….
De mint tudjuk nem olyan családbú származok én…nem adtam fel még itt sem.
Kerestem egy tök új technikát, applikációt, mellyel eltakarnám a rusnya baglyokat. Hű, nagy munka volt, de sikerült. Hímzések is sikerültek -nagyjából- varrás is sikerült, és szerintem tök jó lett és vállalható.

Meséimet, novelláimat a www.skolikagnes.hu oldalon is megtalálod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése