Meserészletek a Csibemese című könyvből




"A fészekben lapuló tojások körül csend volt, félhomály és meleg.
A kotlós mami nyugodtan ült a tojásokon és halk kotyogással biztatta csibéit:
Gyerünk csibikék, gyerünk, keljetek ki! A mami már nagyon kíváncsi rátok!
Az egyik tojás az ismerős hang hallatán mocorogni kezdett. A kiscsibe egyre szűkebbnek és kényelmetlenebbnek érezte a helyet a zárt, sötét tojásban.
–Hát kelnék én, de azt hogyan kell? – morfondírozott magában. – Itt nincs levegő, és a hely is kicsi. Talán, ha ezt a vékony kis falat átszakítanám, akkor jobb lenne? Apró kopogó mozdulatokkal verni kezdte a hártyát, ami a légkamrát elválasztotta tőle.
Végül sikerült egy kis rést nyitnia rajta, és máris jobban érezte magát. Szippantott a levegőből, ami a légkamrában volt, és csipogni kezdett. Ettől persze megrémült kicsit, hiszen még sosem hallotta a saját hangját. A vékonyka, bátortalan csipogást a mami is meghallotta, és biztatni kezdte a csibét:
Jól van csibe, ügyes vagy, csak így tovább!
Hát, én is szeretnék már kibújni innen, remélem sikerülni is fog hamarosan! – válaszolta a csibe, persze inkább csak magának, hiszen még a tojáshéj foglya volt."
(Csibemese) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése