2011. január 31., hétfő

Kiállítás, és amit én érzékeltem belőle:-)

 / Ez egy régebbi történet, egy kézimunka kiállításról szól. Pontosabban a viszontagságos utazásomról:-) /


Először nem akartam részt venni benne és "tereptárgyat" küldeni, mert azok közé a széééép munkák közé nem illett volna az enyém, kezdetleges fércmű...

Aztán hagytam magam megerőszakolni ( nem is volt olyan rossz) és küldtem cuccokat...persze a lelkükre kötöttem, hogy dugják a legbelső sarok legbelső sarkába...
Aztán -bár nagyon kíváncsi lettem volna a meglepire- nem akartam elmenni...
Jó ideig eszembe sem jutott, hogy esetleg ott lenne a helyem...
( még jó, hogy sokáig tartott a szervezés, mert így volt időm ráébredni, hogy bizony skolikagi ott a helyed....!:-)))
Persze már a gondolattól is tele lett a csipkés bugyim, hogy ééééén...egyedül....abba a nagyfaluba...????

Aztán eldöntöttem, szervezkedtem, buszt kerestem, térképet kértem, szóval kezdődött a dolog izgalmas része...csak azt nem tudtam akkor még, hogy a legkisebb királyfinak is be kellene menni a városba aznap, és ha én elviszem a kocsit, akkor bajos lesz...
Két napig sakkoztunk, hogy ki, mikor, mivel, hova megy, kinek kell hozni egy kis áldozatot, hogy a muter el tudjon menni:-))
Mikor már minden reményem elszállni látszott, akkor jelentkezett a kisgyerek, hogy jó, akkor ő felkel és bemegy egy órával előbb, mint kellene...
Hatalmas örömömben adtam neki pénzt, na nem fagylaltra, hanem hurkára, amit a vásárcsarnok idilli környezetében fogyaszthat el...

Na ekkor már libero is kellett a bugyigóba, mert élesedett a helyzet...kb. mint egy kiadós szüreti mustozás után...
Aztán elérkezett a nagy nap.
Miután meglehetősen keveset aludtam, én voltam meglepődve magamon legjobban, amikor az első kakasszóra már kipattantak szemeim, és hajnali fél ötkor már kétrét hajolva a kádban hajat mostam.
( muszáj voltam, mert olyan kócosra feküdtem, mint egy boglya)
5-kor frissen, üdén elindultam a nagy magyar éjszakába, ahol jó ideig egy teremtett lélekkel sem találkoztam...
Autó buszpályaudvaron letesz, jól bezár, háromszor körbejár, aztán mégegyszer visszamegy és ajtót megrángat.
Szerencsére nem maradt a kezemben a fél kaszni...:-))
Busz megtaláltam, rá volt írva Budapest, de én azért a biztonság kedvéért megkérdeztem a buszosbácsit, hogy biztos....?
Tutira???
Aszonta igen...
Na hát akkor kerekedjünk felfele...
Beszálltam -én volt az első- leültem, és éreztem a jeges fuvallatot, és azt is, hogy valszeg a kabátot nem kell levenni egész úton...
A busz elindult a 3 szem utasával, jó gyorsan ment, jó nagy hangja volt, de meleg az nem..
Ettől függetlenül elbóbiskoltam, így viszonylag gyorsan felértünk.

Budapesten leszálltam ott ahol kell. Persze csak azért tudtam hogy ott kell leszállni, mert a busz amúgy sem ment volna tovább:-))
Aztán kellett keresni egy jegypénztárat, amit valami hihetetlenül logikátlanul egy szinttel lejjebb rendeztek be....
Jegyet megvásároltam és lementem szépen a metróba, ott ügyesen felszálltam a szerelvényre, amiről csak remélhettem hogy arra fog menni, amerre én akarok.
Így is tett drága és már repültünk is az Arany János utca felé...
Ott szépen kiszálltam, és elindultam a mozgólépcső irányába.

Na ekkor ért az első döbbenet.
Az a lépcső az nem mozgott, hanem száguldott...Száguldólépcső lehetett...
Körülnéztem, hogy találok-e valami megoldást a feljutásra anélkül, hogy erre a robogó vaslemezre fel kelljen ugornom...
Nem találtam, és gondoltam, ha oda akarok érni, jó lesz rászánni magam az ugrásra.
Szerencsére senki nem volt közel s távol és nem látták mit bénázok:-))
Szóval csak felugrottam, majd a tetején meg le.

Kisétáltam az utcára, ahol olyan hideg volt, hogy azt hittem ott fagyok meg.
Természetesen a térképet nem nyomtattam ki, tehát lövésem sem volt merre induljak.
Elindultam valamerre, és gondoltam van nekem pici szám az orcámon, hát megkérdezem..
Kettő ember jött. Az elsőtől ugyan kérdeztem, de vagy nem hallotta meg, vagy nem akarta, de úgy elhúzott mellettem, mint egy robogó mozgólépcső...
Nem tudom talán azt hihette, hogy hajléktalan vagyok és kéregetni akarok???
Azért ezt nem gondolnám, bár különösebben szépnek és csinosnak nem tartom magam...:-)

Szerencsére jött egy másik, aki megszánt és meghallgatott...
Akkor már mindent tudtam, és elindultam a szép hosszú utcán....Minden gond nélkül sikerült is végigmenni rajta..mert azért annyira béna én sem vagyok:-)
Eccő csak látom hogy egy nagy kupac ember megy előttem sok batyuval és bemennek egy ajtón...gyors számolás a házszámtáblák között és rájöttem hogy biza nekem is oda kő mennem:-)
Odaértem, bementem, s mintha a nagy csapat engem várt volna, ott ácsingóztak a portán...Köztük volt az én Merci barátosném:-))
Megismerkedés, bemutatkozás, nevek azonnali elfelejtése, és mentünk tova a lépcsőn -ez nem robogott- felfele.

Fönt ott várt minket a csodaszép kiállítás...hát ezt szavakkal még én sem tudom leírni, pedig aztán....:-))
Közben lassan potyadoztak a népek, én kaptam egy kitűzőt, így aztán azt mindenki tudta, hogy én ki vagyok...
Senki máson nem volt kitűző, tehát el lehet képzelni az én szorult helyzetemet:-))
Na mindegy gondoltam, majdcsak lesz valahogy...
Volt is:-)

Csekély fél óra késéssel megérkezett az ünnepelt...na innentől megint nem olyan a történet, hogy humoros mesét lehetne kanyarítani belőle....
Szegény Jolimamának azért nem lettem volna a helyében...Úgy elvitték otthonról, hogy fogalma sem volt hova viszik, kire, mire számíthat, és hogy egyáltalán..nem veszítik-e el valahol a nagy magyar pusztában???
Hát igen...volt ott olyan meglepi, hogy szerintem azt sem tudta, sírjon-e vagy nevessen...(úgy láttam, inkább a síráshoz állt közelebb)
Le is ültették gyorsan, biztos ami sicher...:-))
Ezután Exi mondott egy nagyon szép, megható és igaz köszöntőt...de láttam ám a szememmel, hogy ő is majdnem adott az egereknek inni:-)))

Utána folyt a pezsgő, fogytak a sütik, és a sok asszonyság és férfiú vidám csacsogásba kezdett.
Persze felszabadultak, hiszen vége volt a hosszú titkolózásnak és minden jól sikerült...volt meglepi is ezerrel:-)
És persze a pezsgő olyan, mint egy jól sikerült szabadságharc...úgy felszabadítja az ember gyerekét:-))
Aztán lassan szivárogni kezdtek elfele a népek, mindenki ment vissza oda ahonnan jött ( most jó értelemben értendő)
Ki Szlovákiába, ki kicsit közelebb, az ország minden tája felé szanaszét:-)

Én is szedtem a cókmókom és elindultam, gondoltam biztos ami biztos, inkább legyek a busznál fél órával előbb, mint 1 perccel később:-)
Odaértem a hőn vágyott gyorsléptű metróhoz és már az utcán azon agyaltam, hogy hogyan lovagolom majd meg.
Eközben totál elfeledkeztem a lyuggatásról...így aztán úgy ültem ott a metrókocsiban, mintha ott sem lennék, és azon gondolkodtam, mit mondok majd az ellenőrző bácsinak...
Gondoltam előadom a magyar anya panaszait, aki felgyütt vidékrű és először látott metrót életibe...
Szerencsére nem volt rá szükség.

Ezt az akadályt is simán vettem, már-már kezdtem büszke lenni magamra...na de még meg kellett találni a buszt és annak a beszállóhelyét.
Megleltem, s amint kiment az előző busz az indulóhelyről, rögtön odaálltam ahol a busz ajtaja lesz, ha begördül.
Büszkén lobogtattam az elővételben megvásárolt jegyemet, hiszen tudtam hogy elsőbbséggel szállhatok fel, mint egy postai levél...:-))
Jött a busz, jött a buszbácsi, letépte a jegyem felét, és engedélyt kaptam a felszállásra:-))
Ott meg azon kezdtem aggódni, hogy nehogy Debrecenbe vigyen a busz, mert nem volt biztos benne, hogy megnézem táblicskut az elején...( pedig de)
Szerencsére voltak ismerősök, úgyhogy megnyugodtam...hárman csak nem lehetünk annyira hülyék, hogy rossz buszra szállunk:-)

Odabent meleg volt és gázolajszag..vagy mi a fene...talán a fűtés miatt lehetett, mert pont a fűtőtestre szólt a helyjegyem.
Pontosabban kicsit fölé, de ez a szag szempontjából mindegy volt.
Még jó, hogy nem vagyok áldott állapotban, mert lehet nem bírtam volna ki rókázás nélkül hazáig.
Főleg azok után, hogy a gázolajszagra rátett valaki egy kis narancsillatot is....Na akkor volt aztán kemény világ....!
De minden elmúlik egyszer...még a narancsillat is:-))
Ahogy lement a nap úgy bóbiskolt el az egész utazóközönség szépen egyöntetűen...
Néha becsörgött egy-egy telefon, de alapjában véve kellemes utazás volt.

Amikor első szendergésemből felébredtem, már messze jártunk a nagyfalutól...Visszagondoltam a kiállításra, a sok szép munkára a sok kedves emberre, és a finom sütikre...és persze a pezsgőre...
És....hogy hozzam a formám, ezen a ponton jutott eszembe, hogy bakker én igaz, hogy Pestre busszal mentem és Kanizsára is avval megyek vissza, de onnan haza kocsival kell!!!!
2 pohárka pezsgő után...
Mivel vészesen közeledtünk hazafelé, azon kezdtem agyalni, hogy mit mondok a rendőrnek, ha találkozunk...
Mert ugye itt nem jöttek volna be a magyar anya panaszai, hogy jaj kérem életemben most vezetek először autót, és nem tudtam hogy nem szabad inni...
Szerencsére ahogy ellenőrt nem, úgy rendőrt sem sodort aznap elém az élet....És a kocsim is ott volt, eredeti állapotában, ahol reggel hagytam:-))
Nagy szó ám ez egy olyan városban ahol vasárnaponként bolhapiac van, és ott köztudott, hogy nem a véres verejtékkel megkeresett pénzbű vett dógokat árujják a brázil vendígmunkások...!
Ez viszont engem egyáltalán nem érdekelt.
Ajtó kinyit, asszonka beszáll és repülhetünk végre hazafelé!:-)

Itthon a gyermekem éppen akkor kezdte el rágni a küszöböt, amikor befordultam a ház elé.
Hirtelen sütöttem 8 tojásból egy kis adag rántottát -hagymával, kolbásszal- és megvacsoráltunk...:-)
Utána bár nagyon álmos voltam még leültem a gép elé, hogy megnézzem, mindenki szerencsésen hazaérkezett-e?
Hát így történt....
Aki nem hiszi, nem tud utánajárni, mert ezt mind-mind egymagam éltem csak át, és ha engem kérdezne ugyanígy mesélném el....-))

( a képek csak illusztrációk a kiállításra nem ezeket vittem...arról nem találtam képet:-)



10 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyon aranyos beszámoló, Ági!
    Csak így tovább, a mesével és az utazással is... Te még nagyon fiatal vagy hozzám képest - állnak még előtted kalandok - és te mind legyűröd majd! Én egyenesen egy alföldi tanyáról indultam bár korábban, mint Te - magam valójához képest... Ha túl sűrű az élet körülöttem - igyekszem káposztafejeknek nézni az embereket(persze csak, ha akadékoskodnak)...
    Rece-fice

    VálaszTörlés
  2. Drága ! most már májusban gyakorlottan fogsz utazni, átestél a tűzkeresztségen .
    Jól érzékelted nekem is szorított a torkom, persze más egyéb is hozzájött a titkolódzás izgalmához :-(
    Szerencséd hogy nem találkoztál a rend éber őreivel :-) Olvashattuk volna a hírekben :
    Ittasan száguldozott egy nő L..szó felé..stb:-)

    VálaszTörlés
  3. Rece-fice, örülök, hogy tetszett:-)
    Én is gondoltam rá vasárnap, hogy ha majd jön az ellenőr, átnézek rajta, mint egy likas láboson, de úgysem mertem volna megtenni:-)))

    VálaszTörlés
  4. Hát tegnap majdnem gondoskodtam róla, hogy hír legyen belőlem, mert megfutottam a világrekordot...pontosabban megvezettem, de ez hülyén hangzik.
    Két utam volt tegnap amikor mindkétszer az ajtó belülről történő zárása után érkeztem a bankba és a postára...
    Mindkétszer szépen mosolyogtam és beengedtek.
    Remélem ezután a pályázat is nyerni fog, ami miatt a hirtelen utakat meg kellett tennem tegnap:-)

    VálaszTörlés
  5. :-))) Nagyon sok visszaolvasni valóm gyűlt össze, még mazsolázhatok pár "körlevélben" is.
    Ma itt jártam először a közös blogunk után.
    Örülök, hogy jól érezted Magad, és köszönöm Neked is, hogy ott voltál, láthattalak azon a szép, meglepetésekkel teli, nekem el sem hiszed, hogy mekkora örömet szerzett titkos meglepetésen:-)

    VálaszTörlés
  6. Jolimama drága, most gondolom kézimunkázásra nincs is időd...csak olvasgatsz, gyönyörködsz a képekben...:-))

    VálaszTörlés
  7. Csöpi47
    Kedvesem a mai napomat bearanyoztad. Tele sírtam két zsebkendőt /papírt/ a röhögéstől.
    Gyere máskor is a nagyfaluba, mert utána lesz egy jó napom.

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Miután nem csak szenilis vagyok, hanem a szemem sem jó, először azt olvastam hogy két csomag zsepit használtál el...Már kezdett lelkiismeret furdalásom lenni, hogy anyagi romlásba döntelek..
    Szerencsére elolvastam még egyszer, hogy mit írtál:-)
    Hát bizony falusi lánnak nagy kaland egy ilyen pesti út, főleg ha pozitívan áll hozzá:-))

    VálaszTörlés
  9. Kedves Ági!
    Élvezet volt olvasni az írásod!
    Mivel vizuális típus vagyok (és láttalak a képeken, felismerve a kitűződről) a szemem előtt játszódott le a történet.:-)
    Írjál még sokszor, nagyon kedvelem a stílusod.
    Köszi,
    Mordek (a szomszéd topikról)

    VálaszTörlés
  10. Na, mondtam hogy mindenki tudta ki vagyok, én meg alig ismertem valakit...Tök jó...:-)
    Írok még, ígérem!
    Ma jegyzőkönyvet és határozatokat, holnap majd talán mesét:-))

    VálaszTörlés