2016. április 13., szerda

Ezernevű Ijesztő története (részlet)



Ezernevű Ijesztő egy kisváros óvodájának kertjében áll. Egyáltalán nem ijesztő,  széles vigyorral köszönti a járókelőket és bizony a madarak sem félnek tőle.
Lila Tollú Csóka sem fél tőle, aki a bal karján ücsörög és Zöldfejű Hernyó sem, aki a jobb karján hasal.
Ijesztőt az óvó nénik és a gyerekek készítették. Kukoricaszár a teste, terítő a ruhája, a sálja egy zsákdarab, a kalapja pedig, mint minden rendes madárijesztőnek,  természetesen szalmakalap.
Egy dologban nem tudtak megegyezni a gyerekek: mi legyen Ijesztő neve???
Persze ahány gyerek, annyi ötlet, annyi név hangzott el, és ízlelgették, próbálgatták, vitatkoztak, nem egyeztek rajta.
Ekkor az óvó néninek támadt egy ötlete:
- Gyerekek, mi lenne, ha Ijesztőnek minden nap más neve lenne?- kérdezte a gyerekektől.
- Az nagyon jó lesz! Legyen minden nap más neve! -kiabálták kórusban a gyerekek. Ezernevű Ijesztő pedig csak állt és mosolygott a kalapja alatt.
Így aztán ahányszor felkel a Napocska, mindannyiszor más néven köszönti ő is Ijesztőt.
A gyerekek nagyon megszerették Ezernevűt, és ha találkoznak vele, mindig köszönnek neki.
- Szia, Józsi!-
-Jó reggelt Béla!-
-Viszontlátásra Samu!-
Ezernevű pedig csak mosolyog és száraz kukorica karjával integet a gyerekeknek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése