2016. április 30., szombat

Utolsó fejezet (Hogyan lettem meseíró)



Még a külföldre költözésem előtt elküldtem néhány írásomat egy országos hírű írónak, aki  szerint érdemes lett volna könyvbe szerkeszteni az írásokat. Csakhogy erre akkor nekem sem pénzem, sem tudásom nem volt....
Ezekben az években kötöttem közelebbi ismeretséget egy közösségi oldallal. Mivel ez nem a reklám helye, nevezzük f-nek :-)
Olvasgattam, és ha már ott voltam írogattam is. Először csak rövid kommenteket, aztán hosszabb gondolatsorokat az élet folyásáról és a mindennapokról.
Itt aztán azt vettem észre, hogy sok embernek tetszik amit írok és ahogy írom, és általában a témák is.
Azok mondjuk nem mindig, mert a véleményemet nem rejtettem véka alá, és nem volt a véka alatt a politikai hovatartozásom sem. És ugye itt kilőttem néhány "rajongót" a sorból.
Ami egyáltalán nem zavart, mert nem azért írtam, hogy szimpatizánsokat gyűjtsek és nem is azért, hogy ne gyűjtsek. Viszont aki azért szeret vagy nem szeret, mert oda tartozom ahova, az akkor inkább ne is szeressen. A tündérmesében nincs jobb és baloldal, nem azért izgalmas és érdekes...
Szóval itt gyorsultak fel aztán az események, és mivel anyagilag is jobban álltunk, mint régebben, megint előjött a gondolataimban a könyvkiadás.
Innen pedig már sokaknak ismerős a történet.
Kerestem egy megfizethető kiadót, összerendeztem egy kötetben az "első írói korszakomban" ( jáj de nagyképűűűűű szöveg...:-) készült írásokat, és vártam a postást:-)
Persze előtte leperkáltam a kiadónak egy kevés lóvécskát.
Ezt azért kellett, mert nem vagyok még (!) olyan nagy nevű író, akinek a műveiért sorban állnak a nagy magyar kiadók és örömmel kiadják úgy, hogy írócskának egy vasába sem kerül.
Nem, sajnos nagyon nem vagyok ilyen, tehát zsebre ment a játék, és még mindig arra megy.
És szerintem amíg világ a világ és fogok könyveket készíteni, mindig én magam kell, hogy finanszírozzam. Hacsak....nem találok ki valami nagyot és ütőset...Amire azért nem sok esély van.
Szóval így. Így volt, s így lesz.
Legközelebb egy mondókás könyv a cseppeknek, és egy kikapcsolódós-szórakoztatós-múltbarévedős a felnőtteknek.
Hogy hogyan is készülnek, arról egy újabb blog-mesében számolok be.

1 megjegyzés:

  1. Jo otlet volt belevagnod valamibe ami masoknak is meg neked is oromet okoz.
    Hajra Agi ! :)

    VálaszTörlés